Családi Locavore pillanatok

Sok szülőnek nagy dilemma a nyár, hiszen ilyenkor a gyerekek a főszereplők… 

Mit is csináljunk, merre menjünk, kire bízzuk őket, míg mi dolgozunk, hogyan lehetne tartalmassá tenni nekik a szünidőt…? 

Rengeteg kérdés és a válasz nem is olyan egyszerű. Sok esetben a táborok nyernek teret, de mégsem küldhetjük el őket 2-3 hónapra, nem igaz? 

Így minden gyerekes barátom lelkesen keresi az olyan programokat, lehetőségeket, ahova közösen tudnak elmenni és az egész család számára élmény az ott eltöltött idő…

Történt egy vasárnapi délután, hogy a barátaimnak szerveztem egy könnyed délutáni programot, ahova persze a család apraja és nagyja is jött, az én nagy örömömre. Grilleztünk és finomságokat kóstoltunk, ahogy az ilyenkor lenni szokott. A grill partiról majd később írnék, mitől is lett igazán Locavore, sokkal inkább körbejárnánk a nyári családi programok kérdését, amire a válasz napfényre is került ezen a csodás napsütötte délután a hűsítő fák árnyékában:-)

A baráti beszélgetés közben bizonyosságot nyert, hogy sok fejtörést okoz a szülőknek, ha több kívánságot szeretnének egyidőben teljesíteni. Egy finom, szombati családi ebéd, ha nem az otthoni, megszokott környezetben zajlik, nem minden szereplőnek jelent ugyanolyan élményt, hiszen míg a “nagyok” a nyári slágereket kóstolják, a gyerekek, hosszabb - rövidebb idő után, ki meddig bírja, már unatkoznak és ezáltal a családi program egy idő után igazi stresszbe fordul át. 

Egy remek kérdés merült fel - Hogyan tehetnénk vonzóvá a gyerekek részére is a szülőkkel közös étkezést? Sok, akár Disneylandban is szupernek számító program várja város szerte a gyerkőcöket, viszont a szülők itt sokszor csupán kísérők és nem játszótársak lehetnek. 

A gyerekeknek viszont a programok változatossága jelenti az igazi kikapcsolódást, főleg, ha a szülők is részesei lehetnek az együttes szórakozásnak. 

Mit ajánlunk megoldásként? Minden résztvevőnek kedvezve, finomságokat tálalva és a gyerekeknek izgalmas programokat szervezve az egész családra kell gondolnunk a menü és a program összeállításánál. Olyan helyet és programot kell találnunk, ahol szülő és gyerek egyszerre érzi jól magát.

Akkor merre is induljunk? A megoldás a Tabán tetején található. A Locavore chefje olyat menüt és programot állított össze, ahol a legújabb gasztronómiai trendeket egészítették ki a gyerekeknek szóló programokkal, színvonalas kézműves foglalkozásokkal. 

Emelett az is kiderült, hogy egymástól függetlenül több család is részt vett már a programon és nagyon jól érezték magukat.

Tehát, ha családotokkal töltenétek a szombat délutánt vagy a hétvégi ebédet új ízekkel dobnátok fel, a Locavore étteremben július 4-től minden szombaton családi ebéddel várnak! Ne hagyjátok ki, egy próbát megér nektek is:-)

Isteni ízek...

Már az istenek is tudták, mi a tuti... Gondoljunk csak bele... Ha a görög mitológiát vesszük, akkor hol volt a főhadiszállás? Egy hegy tetején, az Olümposzon... Minden földi jónak volt egy istene, legyen az a bor vagy a szerelem... A teljes gasztro világ képviseltette magát a hírességek és szentségek között, és külön figyelmet szenteltek az ünnepek, az otthon és az egyik legfontosabb alkotóelemnek, a tűznek is... órákat írhatnék még erről, de hát végül is ez egy gasztro blog és nem történelem óra. 

Hogy miért is hoztam pont a görögöket elő? Mert sokakat inspirált és örök remekművek születtek világszerte. Ha csak a gasztronómiát nézzük, akkor sem kell messzire menni. A borkészítés csínját és bínját, az olíva titkait is görög kéz alkotta... Ezek a gondolatok futottak át rajtam, míg egy teraszon üldögéltem és turmixomat kortyolgatva Santorini szigetén sorsfordító gondolatokon törtem a fejem. 

Általában egy rohanó napon, amikor az a legfontosabb és legnagyobb problémánk, hogy a gyerek elvitte-e az uzsonnát, mit mondunk a főnöknek a meetingen és miért nem értünk oda időben egy fontos tárgyalásra a fővárosi közlekedési káoszban, nem a görögökön jár az agyunk, ami érthető. 

Hol születhetnek korszakalkotó ötletek? Inspiráló helyen, ahol a szabad akarat, a motiváció és a pillanat is adott ahhoz, hogy valami szuper dolog pattanjon ki a fejünkből. Nekem általában az évszak határozza meg, milyen jellegű helyet keresek, de adott a mai csodás reggel, a tenger látványa és egy terasz, ami minden kívánságot felülmúl. 

Teraszokból itt nincs hiány. Mindegyik tengerparti városban a gasztro csúcsot találjuk a part menti sétány teraszain (egy ilyenben ülök én is). Nem kérdés soha, hogy a paradicsom a legfrissebb, az olíva kis tányéron érkezve a falu piacáról származik, és a leglocavore-abb a sült hal, amit aznap reggel fogtak a helyi halászok. A gyümölcsök az étterem melletti fákról vagy a helyi ültetvényekről kerülnek a tányérra és a pincérek mindehhez hangosak, mosolygosak és az egész olyan, mintha tényleg egy ókori isteni lakomán vennénk részt. 

Akarhatunk e ennél többet? Igen, hogy mindez a mindennapi élet része legyen, hogy legyen Pesten is egy ilyen hely, ahol minden kívánságomat kitalálják és gasztro ízbombák robbanhatnak a számban a nyári, isteni chef csodáktól. 

Egy ígéretet kaptam minderre... június 24. a dátum és jól megnézem magamnak. Aztán írok, h megtaláltam e mindezt Pesten is...

A mediterrán Locavore…

Tagadhatatlanul kijelenthetjük, a május a szerelem mellett az ízek hónapja is. 

Miért is mondom mindezt? Na várjunk csak… ha visszatekintek az elmúlt hetekre, a hazai gasztrorajongók tömege igazán örülhetett, hiszen fesztivál hegyeken lehetett találkozni az új ízekkel és Locavore funokkal, termelőkkel… 

A napsütés megérkeztével kíváncsi voltam, a nyári frissítők között mennyire kap hangsúlyt a bor, így körbejártam én is a gasztro centrumokat, egyrészt nehogy kimaradjak valamiből, másrészt pedig első kézből kapjam meg a hőn áhított választ. 

Személy szerint én a frissítő borokat előnyben részesítem, de hát ízlések és pofonok. Gasztrotúrám végeredménye pedig igencsak engem igazolt. 

Kijelenthető tehát, hogy az új ízélményeket kedvelők bor fogyasztók is egyben? Mini kutatásom szerint igen! (de hát ez ugye abszolút szubjektív). Régi egyetemista barátok, kollégák és persze kedvenc Józsi bácsim szerint is - “Nincs felemelőbb érzés, mikor egy bor zamata és a kóstolt ízélmény találkozik és egyensúlyban van”… Igazi orgia, nem igaz? Persze, hogy ízben és élményben… 

Aminek külön örültem, hogy Locavore volt az összes esemény… És még nem is tudtak róla… De hát ezért vagyunk, nem igaz?

De tekintsünk egy kicsit távolabb… Európa egyik leglocavore-abb vidéke a mediterrán tájak és kultúrák, ebben szerintem megint egyetérthetünk. Így tehát, ha ízekről beszélünk, nem is mehetnénk máshova, mint az olasz konyha bölcsőjébe…

Az egyik kedvenc helyem Toszkána… És itt álljunk meg egy kicsit… ha Locavore, akkor a helyi termelők és kedvenc fogásaink mellett a művészeket is megemlíthetjük, hiszen őket is a helyi sajátosságok ihlették a mai nap is csodált remekművek alkotásánál. Nem kell messzire menni, hiszen a végelláthatatlan napraforgó mezők és van Gogh garantáltan meghozza az étvágyat és még a tökéletes bort is igyekszem felkutatni hozzá. 

Szemünk előtt megelevenedik a képeslapok látványa, a szívet melengető feeling - az aranyló napfény, a szőlőtőkék gyümölcstől roskadozó végtelen sorai, a csúcsos jegyenyefák között kanyargó hosszú fasor, ami a birtokhoz vezet. A birtokhoz, ahol autentikus Locavore eszközökkel a toszkán szőlők érnek, és válnak igazi borcsemegévé… ahol a szőlőszemből csodás ízű, isteni nedű válik, ami keresetté teszi ezeket a borfajtákat az egész világon… 

Az ellenállhatatlan ízek ritka fogásokkal társítva? Bocelli zenéjét hallgatva már érzem is az ízeket! Ti hogy vagytok ezzel?

És hogy kerül egy budapesti prémium étterem a látótérbe? Egy különleges eseménnyel, melyet a sok gasztrorendezvény mellett feltétlen próbáljatok ki. Hogy mikor? Május 22-én, nyáresti hangulatban, Budapest panorámájával körítve miénk lehet az ízélmény, a toszkán borízlelő, a borkóstoló, a borválogató gourmet gasztroest…

Tehát kalandra fel, május 22-én találkozunk!

Locavore - tavaszi ízek…

Érzem az illatokat a levegőben, egyszerűen jó kedvre derül az ember, ha megérkezik a tavasz. Önök is így vannak ezzel? 

Legyen akár egy budai zöldellő domboldal a Tabánban, a madárcsicsergés vagy egy provence-i levendula mező, pozitívabban látjuk a világot, ha csak egy kis időre is simogatja arcunkat a napsütés…

A tavasz meghozta az étvágyat is, így felfedező útra keltem és az utóbbi hetekben számos gasztro kulturát végigjártam itthon és külföldön is, főleg mediterrán ízekre vágytam.

Színek és frissesség - ez volt a mottóm! Társasági emberként természetesen nem mentem egyedül, hol családi kísérőm akadt, hol pedig a barátok nem akartak lemaradni az élményről. 

A Locavore szemléletem természetesen most is a hazai piacokra invitált először, és rég nem látott piaci árusok és a reggeli forgatag ismét meggyőzött arról, jó helyen járok… Hiányzott ez a hely, hiszen nemcsak az alapanyagok eredete győz meg mindig arról, csodás lesz a vasárnapi családi ebéd, de hiányoztak kedvenc termelőim történetei is. 

És képzeljék, nem csak mi, de az éttermek is ide járnak.. ismerős chefek, népszerű budapesti éttermek vezetői is megfordulnak itt. Mindezt honnan tudom? Hát Erzsike néni mesélte, akitől általában a savanyúságokat veszem, de a halas Józsinál mi is összefutottunk Pistivel, a Locavore chéfjével:-) Hát nem nagyszerű, hogy már idáig eljutottunk? Hogy nem vagyunk egyedül Locavore rajongók?

Ha mediterrán, akkor az olasz vagy görög ízek jutnak mindenkinek eszébe először. Végül is nem kell messzire menni, és ha mi magunk akarunk egy csöppnyi napsütést a konyhánkba varázsolni. Olivaolaj , bazsalikom és egy tuti hely Rómában, ezer köszönet érte Francesco-nak mégegyszer. 

Ódon házak, eldugott kis utcák és a történelem hangulata járta át sétánkat, majd megtaláltuk, amit kerestünk… Egy kis üzlet Róma belvárosában, semmi különös kívülről, de belülről a gasztronómia szerelmeseinek maga a mennyország… Nem győztem visszatenni a polcokra, amiket szerettem volna magammal hozni, de hát a túlsúly meg a repülő ugye nem engedte, ráadásul még a haverok is ezzel szekáltak, hogy az egész bolt nem fér bele a bőröndbe… De ennek ellenére azért néhány dolog landolt velem együtt… Hát igen, kinek a cipő, kinek a fűszerek… Még hazaérkezve is érzem az olasz virtust mennyei menünk kóstolása közepette. 

Jó ez a Locavore érzés, hiszen több ez annál, mintsem hogy tudatosan helyi erőforrásokat keresünk. Egy idő után ismerőssé válnak, akár barátokká és akaratlanul is történetük, életük részévé válunk majd. A rohanó világban egy jó szó, egy csodás bók vagy csak egyszerűen egy szép mosoly biztosan jó indítása lesz a napnak. :-) Próbálják ki, megéri:-)

És ha mindezt a hétköznapokban is érezni szeretnék, higgyék el, van megoldás… Számos étterem tudja azt, amit Locavore-nak hívunk… 

Locavore - festői harmónia

Természetes alapanyagok felhasználásával megálmodott kézműves műhelytitkok – mi ez, ha nem hamisítatlan Locavore érzés?

Udvahelyi Zsuzsanna festőművész alkotta nőalakok ihlette portrék, félportrék egy fine dining étterem falán?

 És nem, nem fura ez a kettősség… egyszerűen illeszkedik a két művészeti ág – az emocionális festészet és az ízekkel játszó gasztronómia közös hitvallásába. Végül is egy az üzenet – meríts a természetből, őrizd meg a légiességet, az eleganciát, használd a szimbolikus jelképrendszert hangsúlyozó kézműves termékeket akár a festés, akár az ételkészítés területén…

És mi az eredmény? Őszintén? Valami lelket, és szemet gyönyörködtető, ízérzékeket símogató, prémium kényeztetés - amúgy Locavore módra.

Zsud művein fel-felbukkanó szecessziós hatások egyfajta eleganciát, légiességet kölcsönöznek a női alakoknak, tökéletes összhangba kerülve így a könnyed ebéd vagy vacsora ízletes fogásaival. „A kecses, de néhol zavarba ejtő alakokat egy-egy érzés, élethelyzet ihletett. Lehet az egy futó pillantás, egy idegen ember sóhaja, egy hozzám közel álló személy legbensőbb titka.” – hangsúlyozza a festőművész. 

Ennek következtében a képek elvesztik portré jellegüket, és bárki számára ismerős élethelyzetté változhatnak.

Egyébként nem lehet véletlen a Művésznő választása. A környezet, az étterem belső terének pozitív adottságai, az ételkészítés , a vendégkényeztetés hitvallása mind, mind igazolja döntését, hogy kiállításának helyszíneként a Locavore-t választotta. És a Locavore minden szegletéből áradó energiák meghálálják a választást.

A festőművészet adta harmónia, a személyes pillanatok élményei, a szecessziós életképek, a természet ölelte panoráma, a vendéglátók suhanó, hangtalan szervízének profizmusa, a jól megkomponált menüsor, látványosan emelik  a ”de jól érzem magam” állapot mutatóját. 

Ezt egyszerűen meg kell élni, részeseként pedig a hely különleges atmoszférájának, a felejthetetlen élménynek vinni a hírét!

A művészrőről bővebb információ itt: http://www.udvarhelyi.com 

Locavore - különleges borzamatok…

Izgalmasnak tartom az alkotó tevékenységeket, amikor kreativitásunk, kitartásunk, odaadásunk, törődésünk és odafigyelésünk, türelmünk különleges végeredménnyel életre kel… 

Igaz lehet ez a sportra, a művészetekre vagy akár a személyes érzelmekre is, hiszen ezek a jelzők a szeretetre, a szerelemre, a családra is érvényesek, mely Valentin napján fokozottabban kerül szemünk elé. 

Ha mindezt személyesen éljük át, ráadásként velünk van a számunkra legfontosabb, mondhatjuk, hogy a tökéletes pillanatot teremtettük meg. 

Mindezt szerelmemnek Valentin napi meglepetésként szántam. Hát mondhatom, nagy volt az öröm...:-)

Szerettem volna személyesen is találkozni egy “gasztro művésszel” és valami eredeti programmal előállni, így esett a választás a borra, a borkészítésre és a Locavore feelinget tökéletesen ápoló borászatra…:-) 

Persze a választásnál nem voltam egyedül, Kovács Antal, háromszoros magyar bajnok sommelier tanácsait követve Eger felé vettük az irányt. 

Február 10., délután 15:00 óra - a helyszín egy eredeti alkotó műhely, a szereplők a kedvesem, én és persze maga a mester… A művész maga Nyolcas Ádám, az Egri Borvidék egyik legkiemelkedőbb borásztehetsége. Borait ritkán megtapasztalható koncentráció, harmónia és elegancia jellemzi. Kovács Antal szerint is “Valentin napon egy igazán különleges pincét kell előtérbe helyeznünk.” 

Nyolcas Ádám örömmel kísért végig birodalmán és őszintén mesélt terveiről, Locavore szemléletéről és érzéseiről - “a tartalom mellett arra is figyelünk, hogy maga az alkotás jól fogyasztható, kedves és őszinte legyen”.  “A borkészítés igazi alkotó munka, melynek szereplői és stációi mind-mind önmagukban is rendkívüli szakértelmet és kreativitást, türelmet és gondoskodást igényelnek. Napról napra népszerűbbek a kézműves termékek, aminek nagyon örülünk, mert az emberek egyre tudatosabban táplálkoznak. Szerintünk kis mennyiségben fogyasztva a bor is alapvető élelmiszer, ha csak a jótékony élettani hatásait nézzük. Nem mindegy, hogy az a bor tisztán hozzáadott anyagok nélkül készül-e vagy sem!” (bővebb infó a borászatról: http://nyolcasbor.hu/index.php?route=common/home)

Páromat és engem is megbabonázott az a szeretet és lelkesedés, ahogy a szülők hobbiját folytató fiatal borász - művész a tradíciókról, újításaikról és Locavore életmódjáról mesélt. 

Borait kóstolva magam előtt láttam a helyi hordókészítőt, a szőlők hosszú sorait, az egri hegyeket és munkás kezeket, aminek végeredménye egy művészi alkotás, maga a bor, amit minden korosztálynak ajánlok, kivétel nélkül!

Egy biztos, mi nagyon jól éreztük magunkat, erre az elő-valentin napi programra biztosan sokáig fogunk emlékezni mi ketten. Ha te is kíváncsi vagy és megkóstolnád a Nyolcas Ádám borokat, gyere a Locavore-ba február 14-én!
Részleteket itt találsz: https://www.facebook.com/events/363726047132131/

Locavore - az Ezeregyéjszaka világában…

Történelem, mesék és csodák, tradíciók és vallás, misztikum és reality, összetartozás és ellentmondások… Ha Törökországra gondolok, nagyjából ezek a szavak és érzések jutnak eszembe először. Ja és az Egri csillagok! 

De félretéve a tréfát, biztos nektek is volt már valamilyen élményetek, melyet e csodás világ ihletett, talán egy nyaralás vagy a történelem órák során.
Igazi Locavore fun révén mindig is nyitott voltam az újdonságok iránt, főleg akkor, amikor kulisszatitkokat is elárultak és bepillantást nyerhettem a színfalak mögé. 

Mondhatjátok, hogy szerencsés vagyok, mert szuper helyekre jutok el és különleges emberekkel találkozom, ahogy most is, de szeretném, ha ti is részesei lennétek, így igyekszem minél több benyomást megosztani veletek.  

Egy igazi gourmet rendezvény előkészületeiben vehettem részt, és az általam oly imádott kuszkuszt új formában is megtanultam elkészíteni.
Szóval adott egy téma. Ez a bevezetőből gondolom kiderült, hogy a török gasztronómia csodái kerültek terítékre. Adott a helyszín és adottak a szereplők és a program. 

Egy próbafőzés kellős közepébe csöppentem, Halász István chéffel és a Török Intézet munkátársaival és együtt próbáltuk ki egy februári rendezvény menüjének minden részletét. Egy ilyen próbafőzés egyébként rendkívül izgalmas, főleg, ha akkor érkeznek az alapanyagok, Feri bácsi és a zöldségek, így még tökéletesebb, locavore-osabb az élmény. Még arra is volt idő a hosszú menüsor előkészítése alatt, hogy választ kapjak egy alapvető kérdésre, miért pont a török kultúra és konyhaművészet és ez mitől lesz Locavore? 

A misztikus ízek mindenképpen arra érdemesek, hogy közelebbről is megismerjük és a török konyha bemutatásának egyik legfőbb célja, hogy a hazai ízekre nagyon hasonlító fogásokat új köntösben is bemutassuk. Mi a levendula titka? Vagy a curry-é? És egyáltalán a baklava hogyan lehet könnyed desszert? A válasz roppant egyszerű, melyet a chéf és egy autentikus személy is megerősített. Egy biztos, a török konyha nem áll meg a humusznál vagy a töltött padlizsánnál. 

Nemzetközileg is Locavore lett a menüsor, hiszen a hazai termelők portékái mellett néhány alapanyagot egyenesen az isztambuli kollégák hoztak magukkal. Ha a spenót és a feta kombinációra vágyunk, akkor is, de ha a fekete kömény, a sáfrány vagy a pisztácia kerül szóba, érdemes otthon is elkészíteni. Én kipróbáltam és megállapítható tény, hogy roppant egyszerű dolgom volt. 

A világ tele van finomságokkal és a mi dolgunk az, hogy ezt felfedezzük és megismertessük minél több emberrel. Ez a hozzállás nekem alapvetően nagyon tetszik, hiszen imádok enni, gondolom ti is így vagytok ezzel. És ne feledjük, minden lehet Locavore, hiszen az alapanyag a lelke mindennek!

Ha szeretnétek bővebb infót az eseményről, itt megtaláljátok:

http://www.locavore.hu/hu/tortenelem-es-kulinaria-locavore-ban