Érzem az illatokat a levegőben, egyszerűen jó kedvre derül az ember, ha megérkezik a tavasz. Önök is így vannak ezzel?
Legyen akár egy budai zöldellő domboldal a Tabánban, a madárcsicsergés vagy egy provence-i levendula mező, pozitívabban látjuk a világot, ha csak egy kis időre is simogatja arcunkat a napsütés…
A tavasz meghozta az étvágyat is, így felfedező útra keltem és az utóbbi hetekben számos gasztro kulturát végigjártam itthon és külföldön is, főleg mediterrán ízekre vágytam.
Színek és frissesség - ez volt a mottóm! Társasági emberként természetesen nem mentem egyedül, hol családi kísérőm akadt, hol pedig a barátok nem akartak lemaradni az élményről.
A Locavore szemléletem természetesen most is a hazai piacokra invitált először, és rég nem látott piaci árusok és a reggeli forgatag ismét meggyőzött arról, jó helyen járok… Hiányzott ez a hely, hiszen nemcsak az alapanyagok eredete győz meg mindig arról, csodás lesz a vasárnapi családi ebéd, de hiányoztak kedvenc termelőim történetei is.
És képzeljék, nem csak mi, de az éttermek is ide járnak.. ismerős chefek, népszerű budapesti éttermek vezetői is megfordulnak itt. Mindezt honnan tudom? Hát Erzsike néni mesélte, akitől általában a savanyúságokat veszem, de a halas Józsinál mi is összefutottunk Pistivel, a Locavore chéfjével:-) Hát nem nagyszerű, hogy már idáig eljutottunk? Hogy nem vagyunk egyedül Locavore rajongók?
Ha mediterrán, akkor az olasz vagy görög ízek jutnak mindenkinek eszébe először. Végül is nem kell messzire menni, és ha mi magunk akarunk egy csöppnyi napsütést a konyhánkba varázsolni. Olivaolaj , bazsalikom és egy tuti hely Rómában, ezer köszönet érte Francesco-nak mégegyszer.
Ódon házak, eldugott kis utcák és a történelem hangulata járta át sétánkat, majd megtaláltuk, amit kerestünk… Egy kis üzlet Róma belvárosában, semmi különös kívülről, de belülről a gasztronómia szerelmeseinek maga a mennyország… Nem győztem visszatenni a polcokra, amiket szerettem volna magammal hozni, de hát a túlsúly meg a repülő ugye nem engedte, ráadásul még a haverok is ezzel szekáltak, hogy az egész bolt nem fér bele a bőröndbe… De ennek ellenére azért néhány dolog landolt velem együtt… Hát igen, kinek a cipő, kinek a fűszerek… Még hazaérkezve is érzem az olasz virtust mennyei menünk kóstolása közepette.
Jó ez a Locavore érzés, hiszen több ez annál, mintsem hogy tudatosan helyi erőforrásokat keresünk. Egy idő után ismerőssé válnak, akár barátokká és akaratlanul is történetük, életük részévé válunk majd. A rohanó világban egy jó szó, egy csodás bók vagy csak egyszerűen egy szép mosoly biztosan jó indítása lesz a napnak. :-) Próbálják ki, megéri:-)
És ha mindezt a hétköznapokban is érezni szeretnék, higgyék el, van megoldás… Számos étterem tudja azt, amit Locavore-nak hívunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.