Locavore… határon innen…

Az év vége a nagy találkozások ideje, legalábbis nekem ebben az évben. A régen félbeszakadt kapcsolati szálakat újra szőttük, nemcsak az ezer éve nem látott barátokkal, de a kollégákkal is,  csodás pillanatokat és régi emlékeket felidézve. 

Így volt szerencsém eljutni olyan különleges helyekre is, ahol a gasztronómia iránti szenvedélyem újra felszínre tört. 

A karácsonyi időszak alatti legizgalmasabb találkozásaimat és élményeimet megosztom Önökkel  és ha igazán kedvet kaptak, tegyék ugyanezt Önök is.
A társaságban szó szót követett, míg végül a borok kerültek terítékre. Mivel nyitott vagyok az újdonságokra, és a karácsonyi menühöz még nem volt meg a tökéletes bor, így beadtam a derekam és csatlakoztam hozzájuk borkereső országjáró túrájuk egyik helyszínére. Elöljáróban csak annyit, hogy végül is megvan, amit kerestem és a választásom sem véletlenül esett a monoszlói Liszkay borokra. Családom is legalább akkora lelkesedéssel kóstolta végig a választékos borokat karácsony este, mint én.

A különleges gasztronómia lényege, hogy az igazán kiváló minőségű hozzávalókat helyi termelőktől vásároljuk! Egy chéf sem választ másképpen alapanyagokat, legyen szó az otthoni vagy akár az étterme konyhájáról. Egy ünnepi menü összeállításánál több mindenre kell odafigyelni  -  ki is lesz a vendégünk, mitől válik unikummá az általunk kínált étel, vagy hogy koronázhatja meg a sikert az általunk elkészített étkek tálalása. De az igazi főszerep a menühöz választott italoké.

Nagy szerencsénk van, hogy a hazai borok széles skálájából válogathatunk. Nem vagyok nagy borszakértő, és azt hiszem, nem vagyok egyedül abban a kérdésben sem, hogy általában a személyes élmények vagy egy baráti ajánlás alapján választok pincészetet, legyen az a villányi vagy akár a balatoni régió.  

A személyes benyomások mindig hangsúlyosabbak, hiszen minden egyes korttyal felidézem  az első találkozás pillanatait és ez az emlékezés örömmel tölt el.

Legutóbbi, ilyen örömteli élményem egy kisebb baráti összejövetelen esett meg velem.

Az élmények magukért beszélnek... alig 1 órás a távolság Budapesttől -  a lélegzetelállító környezet, a borok zamata és a házigazda által felidézett családi történetek, a borok „nagybetűs” illata, és végül a borász – sokoldalúságát bizonyítva -  lágy zongoraszólója tette tökéletessé az élményt, a pillanatot, melynek köszönhetően az ünneppé avanzsált együttlét még tökéletesebb lett. Locavore filozófiámnak is eleget tettem, hiszen alig több, mint 100 km-re sikerült mindez. 

Locavore határon túl…

A Locavore filozófia és hitvallás nem újkeletű dolog a világon, de főleg Nyugat - Európában terjedt el az utóbbi években. Amerikában már régóta hódolnak a szokásnak, de itthon is megfigyelhetjük a nem tudatos “Locavore-létet”.

Néhány érdekességre bukkantam az utóbbi időben tett online barangolásaim során. 

Tudtad, hogy a New Oxford Dictionary íróinak döntése szerint 2007-ben az év szava a “locavore” volt? 

Egy másik érdekesség is felkeltette érdeklődésemet, mely szerint a vásárlók több, mint 70%-a hajlandó többet fizetni a helyi termelők alapanyagaiból készített ételekért és hajlandóak mindezért utazni is. A teljes cikket itt találjátok: 

http://restaurant-hospitality.com/food-trends/how-hot-locavore-trend

Az elmúlt hetekben többször jártam a környező országokban és minden lehetőséget megragadtam arra, hogy kikérdezzem vendéglátóimat, ők hogyan gondolkodnak erről. Voltak akik szimplán annyit fűztek hozzá, hogy szeretik tudni, miből készül kedvenc fogásuk, voltak azonban olyan fanatikusok is, akik magát a termelőt is meglátogatták. 

A legnagyobb élményben akkor volt részem, mikor prágai látogatásom során a vasárnapi piacot fürkészve a sajtos pultnál azzal a cheffel találkoztam, akinél előző nap vacsoráztunk. Nagyokat nevettünk a véletlen szituáción és ami legjobban meglepett, az a személyes kapcsolat, amivel fent nevezett chefünk és a sajtos bácsi ápolt már régóta. Ezalatt a nem több, mint 15 perc alatt többet tudtam meg róluk, mint egy átlagos vagy prémium étterem részletgazdagon és profin tálalt menüjéről. 

Ha tovább keressük a Locavore hagyományait külföldön, egy biztos, hogy célzottan tudunk éttermet választani. Ha például New Yorkban jársz, a legjobb Locavore éttermeket kidobja a google… 

http://www.zagat.com/l/new-york-city/top-locavore-restaurants-in-nyc

A németeknél is nagy hagyományai vannak ennek, hiszen egy-egy tartomány specialitásait a lokális gasztro helyek is átveszik. Nem kell messzire menni, elég ha csak a sörre gondolunk. Az olaszoknál is megvehetjük úton-útfélen a helyi olivaolajat és az éttermek “portékájukat” is így kínálják az utcai forgatagban, büszkén megnevezve, honnan is származik pl. a sokak számára kedvelt mozarella. 

Végül arra jutottam, hogy van hova fejlődnünk itthon is, hiszen a vágy a helyes választására nálunk is megvan és több étteremben is megtaláljuk ennek eredményeit, de tudatosan még nem e szerint cselekszünk, hiszen döntéseinknél elsősorban az ár számít!

Locavore, a filozófia

Sokat utaztam a világban és jártamban, keltemben mindig találkoztam érdekes emberekkel. Olyanokkal, akiken keresztül jobban megismertem az adott kultúrát, olyan helyekre jutottam el, ahova egyszerű túristaként nem lett volna alkalmam. Sok, közösen eltöltött vacsora, kávézás és közös program során rájöttem arra, hogy egy országot vagy népcsoportot egyik legjobban konyhaművészete jellemez, így különös figyelemmel kerestem a gasztro pillanatokat. 

A piacok hangulata és nyűzsgése rajongással tölt el a mai napig , az árusok reggeli szertartásai, készülődései és a vásárlók, sokszor tanácstalan bóklászása különös hangulatot áraszt. 

A helyi termelőkkel, árusokkal sokat beszélgettem, és felfigyeltem egy különös, már-már roppant egyszerű tényre… Külföldön, de szerencsére már itthon is, a gasztronómiában elterjedt a helyi őstermelőkkel való együttműködés.             

Az éttermek, pl. a francia riviérán vagy Amerikában már-már versenyeznek, kinek van jobb beszállítója és a vendégek is fokozottan figyelnek étterem választásaiknál arra, hogy döntéseik célpontjának ételei milyen alapanyagokból készülnek. Természetesen mindennek gazdasági és kereskedelmi hatásai is vannak, de a tudatos táplálkozás terjedésével együtt maga a filozófia az, aminek népszerűsítése a legfontosabb feladat. 

Gasztro rajongóként magam is előtérbe helyezem azokat a helyeket, ahol ismerem a séfet vagy tudom, hogy az alapanyagok frissek. Számos hazai termelő, kézműves termék létezik már Magyarországon is, melynek nagy hagyományai vannak az országban és a divatnak köszönhetően ez már napi téma is a lakosság, de főleg az egészségtudatos emberek körében. Hál’istennek léteznek már olyan fesztiválok is, amik mindezt előtérbe helyezik, de az általános kézművességnél sajnos megáll ez a kezdeményezés. 

Ezért indítottam ezt a blogot, hogy törekedjek arra, hogy a Locavore néven külföldi körökben már elterjedt filozófiát itthon népszerűsítsem és a követők táborát, legyen az gasztro szolgáltató vagy felhasználó.

Remélem hasznos lesz mindenkinek az olvasmány és egyre többen a Locavore filozófia szerint élik majd mindennapjaikat.