Locavore - tavaszi ízek…

Érzem az illatokat a levegőben, egyszerűen jó kedvre derül az ember, ha megérkezik a tavasz. Önök is így vannak ezzel? 

Legyen akár egy budai zöldellő domboldal a Tabánban, a madárcsicsergés vagy egy provence-i levendula mező, pozitívabban látjuk a világot, ha csak egy kis időre is simogatja arcunkat a napsütés…

A tavasz meghozta az étvágyat is, így felfedező útra keltem és az utóbbi hetekben számos gasztro kulturát végigjártam itthon és külföldön is, főleg mediterrán ízekre vágytam.

Színek és frissesség - ez volt a mottóm! Társasági emberként természetesen nem mentem egyedül, hol családi kísérőm akadt, hol pedig a barátok nem akartak lemaradni az élményről. 

A Locavore szemléletem természetesen most is a hazai piacokra invitált először, és rég nem látott piaci árusok és a reggeli forgatag ismét meggyőzött arról, jó helyen járok… Hiányzott ez a hely, hiszen nemcsak az alapanyagok eredete győz meg mindig arról, csodás lesz a vasárnapi családi ebéd, de hiányoztak kedvenc termelőim történetei is. 

És képzeljék, nem csak mi, de az éttermek is ide járnak.. ismerős chefek, népszerű budapesti éttermek vezetői is megfordulnak itt. Mindezt honnan tudom? Hát Erzsike néni mesélte, akitől általában a savanyúságokat veszem, de a halas Józsinál mi is összefutottunk Pistivel, a Locavore chéfjével:-) Hát nem nagyszerű, hogy már idáig eljutottunk? Hogy nem vagyunk egyedül Locavore rajongók?

Ha mediterrán, akkor az olasz vagy görög ízek jutnak mindenkinek eszébe először. Végül is nem kell messzire menni, és ha mi magunk akarunk egy csöppnyi napsütést a konyhánkba varázsolni. Olivaolaj , bazsalikom és egy tuti hely Rómában, ezer köszönet érte Francesco-nak mégegyszer. 

Ódon házak, eldugott kis utcák és a történelem hangulata járta át sétánkat, majd megtaláltuk, amit kerestünk… Egy kis üzlet Róma belvárosában, semmi különös kívülről, de belülről a gasztronómia szerelmeseinek maga a mennyország… Nem győztem visszatenni a polcokra, amiket szerettem volna magammal hozni, de hát a túlsúly meg a repülő ugye nem engedte, ráadásul még a haverok is ezzel szekáltak, hogy az egész bolt nem fér bele a bőröndbe… De ennek ellenére azért néhány dolog landolt velem együtt… Hát igen, kinek a cipő, kinek a fűszerek… Még hazaérkezve is érzem az olasz virtust mennyei menünk kóstolása közepette. 

Jó ez a Locavore érzés, hiszen több ez annál, mintsem hogy tudatosan helyi erőforrásokat keresünk. Egy idő után ismerőssé válnak, akár barátokká és akaratlanul is történetük, életük részévé válunk majd. A rohanó világban egy jó szó, egy csodás bók vagy csak egyszerűen egy szép mosoly biztosan jó indítása lesz a napnak. :-) Próbálják ki, megéri:-)

És ha mindezt a hétköznapokban is érezni szeretnék, higgyék el, van megoldás… Számos étterem tudja azt, amit Locavore-nak hívunk… 

Locavore - festői harmónia

Természetes alapanyagok felhasználásával megálmodott kézműves műhelytitkok – mi ez, ha nem hamisítatlan Locavore érzés?

Udvahelyi Zsuzsanna festőművész alkotta nőalakok ihlette portrék, félportrék egy fine dining étterem falán?

 És nem, nem fura ez a kettősség… egyszerűen illeszkedik a két művészeti ág – az emocionális festészet és az ízekkel játszó gasztronómia közös hitvallásába. Végül is egy az üzenet – meríts a természetből, őrizd meg a légiességet, az eleganciát, használd a szimbolikus jelképrendszert hangsúlyozó kézműves termékeket akár a festés, akár az ételkészítés területén…

És mi az eredmény? Őszintén? Valami lelket, és szemet gyönyörködtető, ízérzékeket símogató, prémium kényeztetés - amúgy Locavore módra.

Zsud művein fel-felbukkanó szecessziós hatások egyfajta eleganciát, légiességet kölcsönöznek a női alakoknak, tökéletes összhangba kerülve így a könnyed ebéd vagy vacsora ízletes fogásaival. „A kecses, de néhol zavarba ejtő alakokat egy-egy érzés, élethelyzet ihletett. Lehet az egy futó pillantás, egy idegen ember sóhaja, egy hozzám közel álló személy legbensőbb titka.” – hangsúlyozza a festőművész. 

Ennek következtében a képek elvesztik portré jellegüket, és bárki számára ismerős élethelyzetté változhatnak.

Egyébként nem lehet véletlen a Művésznő választása. A környezet, az étterem belső terének pozitív adottságai, az ételkészítés , a vendégkényeztetés hitvallása mind, mind igazolja döntését, hogy kiállításának helyszíneként a Locavore-t választotta. És a Locavore minden szegletéből áradó energiák meghálálják a választást.

A festőművészet adta harmónia, a személyes pillanatok élményei, a szecessziós életképek, a természet ölelte panoráma, a vendéglátók suhanó, hangtalan szervízének profizmusa, a jól megkomponált menüsor, látványosan emelik  a ”de jól érzem magam” állapot mutatóját. 

Ezt egyszerűen meg kell élni, részeseként pedig a hely különleges atmoszférájának, a felejthetetlen élménynek vinni a hírét!

A művészrőről bővebb információ itt: http://www.udvarhelyi.com 

Locavore - különleges borzamatok…

Izgalmasnak tartom az alkotó tevékenységeket, amikor kreativitásunk, kitartásunk, odaadásunk, törődésünk és odafigyelésünk, türelmünk különleges végeredménnyel életre kel… 

Igaz lehet ez a sportra, a művészetekre vagy akár a személyes érzelmekre is, hiszen ezek a jelzők a szeretetre, a szerelemre, a családra is érvényesek, mely Valentin napján fokozottabban kerül szemünk elé. 

Ha mindezt személyesen éljük át, ráadásként velünk van a számunkra legfontosabb, mondhatjuk, hogy a tökéletes pillanatot teremtettük meg. 

Mindezt szerelmemnek Valentin napi meglepetésként szántam. Hát mondhatom, nagy volt az öröm...:-)

Szerettem volna személyesen is találkozni egy “gasztro művésszel” és valami eredeti programmal előállni, így esett a választás a borra, a borkészítésre és a Locavore feelinget tökéletesen ápoló borászatra…:-) 

Persze a választásnál nem voltam egyedül, Kovács Antal, háromszoros magyar bajnok sommelier tanácsait követve Eger felé vettük az irányt. 

Február 10., délután 15:00 óra - a helyszín egy eredeti alkotó műhely, a szereplők a kedvesem, én és persze maga a mester… A művész maga Nyolcas Ádám, az Egri Borvidék egyik legkiemelkedőbb borásztehetsége. Borait ritkán megtapasztalható koncentráció, harmónia és elegancia jellemzi. Kovács Antal szerint is “Valentin napon egy igazán különleges pincét kell előtérbe helyeznünk.” 

Nyolcas Ádám örömmel kísért végig birodalmán és őszintén mesélt terveiről, Locavore szemléletéről és érzéseiről - “a tartalom mellett arra is figyelünk, hogy maga az alkotás jól fogyasztható, kedves és őszinte legyen”.  “A borkészítés igazi alkotó munka, melynek szereplői és stációi mind-mind önmagukban is rendkívüli szakértelmet és kreativitást, türelmet és gondoskodást igényelnek. Napról napra népszerűbbek a kézműves termékek, aminek nagyon örülünk, mert az emberek egyre tudatosabban táplálkoznak. Szerintünk kis mennyiségben fogyasztva a bor is alapvető élelmiszer, ha csak a jótékony élettani hatásait nézzük. Nem mindegy, hogy az a bor tisztán hozzáadott anyagok nélkül készül-e vagy sem!” (bővebb infó a borászatról: http://nyolcasbor.hu/index.php?route=common/home)

Páromat és engem is megbabonázott az a szeretet és lelkesedés, ahogy a szülők hobbiját folytató fiatal borász - művész a tradíciókról, újításaikról és Locavore életmódjáról mesélt. 

Borait kóstolva magam előtt láttam a helyi hordókészítőt, a szőlők hosszú sorait, az egri hegyeket és munkás kezeket, aminek végeredménye egy művészi alkotás, maga a bor, amit minden korosztálynak ajánlok, kivétel nélkül!

Egy biztos, mi nagyon jól éreztük magunkat, erre az elő-valentin napi programra biztosan sokáig fogunk emlékezni mi ketten. Ha te is kíváncsi vagy és megkóstolnád a Nyolcas Ádám borokat, gyere a Locavore-ba február 14-én!
Részleteket itt találsz: https://www.facebook.com/events/363726047132131/

Locavore - az Ezeregyéjszaka világában…

Történelem, mesék és csodák, tradíciók és vallás, misztikum és reality, összetartozás és ellentmondások… Ha Törökországra gondolok, nagyjából ezek a szavak és érzések jutnak eszembe először. Ja és az Egri csillagok! 

De félretéve a tréfát, biztos nektek is volt már valamilyen élményetek, melyet e csodás világ ihletett, talán egy nyaralás vagy a történelem órák során.
Igazi Locavore fun révén mindig is nyitott voltam az újdonságok iránt, főleg akkor, amikor kulisszatitkokat is elárultak és bepillantást nyerhettem a színfalak mögé. 

Mondhatjátok, hogy szerencsés vagyok, mert szuper helyekre jutok el és különleges emberekkel találkozom, ahogy most is, de szeretném, ha ti is részesei lennétek, így igyekszem minél több benyomást megosztani veletek.  

Egy igazi gourmet rendezvény előkészületeiben vehettem részt, és az általam oly imádott kuszkuszt új formában is megtanultam elkészíteni.
Szóval adott egy téma. Ez a bevezetőből gondolom kiderült, hogy a török gasztronómia csodái kerültek terítékre. Adott a helyszín és adottak a szereplők és a program. 

Egy próbafőzés kellős közepébe csöppentem, Halász István chéffel és a Török Intézet munkátársaival és együtt próbáltuk ki egy februári rendezvény menüjének minden részletét. Egy ilyen próbafőzés egyébként rendkívül izgalmas, főleg, ha akkor érkeznek az alapanyagok, Feri bácsi és a zöldségek, így még tökéletesebb, locavore-osabb az élmény. Még arra is volt idő a hosszú menüsor előkészítése alatt, hogy választ kapjak egy alapvető kérdésre, miért pont a török kultúra és konyhaművészet és ez mitől lesz Locavore? 

A misztikus ízek mindenképpen arra érdemesek, hogy közelebbről is megismerjük és a török konyha bemutatásának egyik legfőbb célja, hogy a hazai ízekre nagyon hasonlító fogásokat új köntösben is bemutassuk. Mi a levendula titka? Vagy a curry-é? És egyáltalán a baklava hogyan lehet könnyed desszert? A válasz roppant egyszerű, melyet a chéf és egy autentikus személy is megerősített. Egy biztos, a török konyha nem áll meg a humusznál vagy a töltött padlizsánnál. 

Nemzetközileg is Locavore lett a menüsor, hiszen a hazai termelők portékái mellett néhány alapanyagot egyenesen az isztambuli kollégák hoztak magukkal. Ha a spenót és a feta kombinációra vágyunk, akkor is, de ha a fekete kömény, a sáfrány vagy a pisztácia kerül szóba, érdemes otthon is elkészíteni. Én kipróbáltam és megállapítható tény, hogy roppant egyszerű dolgom volt. 

A világ tele van finomságokkal és a mi dolgunk az, hogy ezt felfedezzük és megismertessük minél több emberrel. Ez a hozzállás nekem alapvetően nagyon tetszik, hiszen imádok enni, gondolom ti is így vagytok ezzel. És ne feledjük, minden lehet Locavore, hiszen az alapanyag a lelke mindennek!

Ha szeretnétek bővebb infót az eseményről, itt megtaláljátok:

http://www.locavore.hu/hu/tortenelem-es-kulinaria-locavore-ban

Locavore a világban - Gastro Trendek 2015-ben

Minden év elején számba vesszük az előző év történéseit, sikereit, eredményeit, átgondoljuk, mit csinálnánk másként és mire fektetnénk nagyobb hangsúlyt. Nincs ez másként a gasztronómiában sem. 

A Forbes magazin is összegyűjtötte azokat a trendeket, ami garantáltan megváltoztatja étkezési szokásainkat… A brooklyn-i nemzetközi gasztro tanácsadó cég, a Baum+Whiteman (www.baumwhiteman.com) 3 alapvető kérdésre kereste a választ:

• Hogyan befolyásolja a technológia az éttermeket és milyen hatással lesz ez az árakra? 
• A chéfek hogyan manipulálják az alapvető ízeket, alapanyagokat?
• És mindez alapján hogyan ítéljük meg az éttermek hitelességét a jövőben?

Ha szeretnétek többet is olvasni a témáról, itt megtehetitek…

http://www.forbes.com/sites/caroltice/2014/11/11/10-restaurant-trends-for-that-will-change-what-and-where-you-eat-in-2015/

Az okos telefonok világában már elengedhetetlen, hogy az éttermek is felkészüljenek a vendégek ilyen irányú igényeire, legyen az online menü választás vagy akár asztalfoglalás. Ugyan az ízek prezentálása az interneten keresztül még nem lehetséges, de kit tudja? Mindenesetre azok a gourmet helyek élvezik a versenyelőnyt, akik az online piacon is megjelennek, étvágygerjesztő ötletekkel csalogatják be vendégeiket, legyen ez akár egy bor ajánló vagy egy esemény. 

A chéfek szerepe is megnő, hiszen a konyhák titkai már nem maradhatnak bent a kulisszák mögött, a specialitások és a személyes találkozások élménye mind-mind egyre fontosabb számunkra. Ha tehát találkozni szeretnétek vagy netán kérdezni a konyha művészeitől, nem jártok messze a prognosztizált trendektől…:-)

Hitelesség a vendéglátóhelyek tekintetében a régi jól bevált módszer alapján is működik. A személyes benyomás, a pozitív élmények és ízkombinációk megteszik minden esetben a kellő hatást és az “ide mindenképpen visszajövök” döntést. De mi van a személyes élmények előtt? Ekkor keressük az alternatív információkat… 

Mi jöhet szóba? Az interneten talált fotók, akciók, esetleg lokáció és az ismerősök véleménye. Gondoltunk e már valaha arra, hogy a hitelesség szempontjából fontos lehet az alapanyagok ismerete? Hogy valóban azt esszük, amit kínálnak? Hogy tudjuk mi is, melyik étel összetevői honnan származnak? Én igennel szavazok, gondolom ti is… Mindenesetre mindez még nagyobb hangsúlyt kap idén is és a következő években is biztosan.

Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a Locavore filozófia minél szélesebb körben terjedjen itthon is, nemcsak, hogy egyszerűbb legyen az éttermi választás, de hogy az étkezés minden alkalommal garantált élmény legyen. 

Locavore …. így év elején…

Az ünnepek alatt sok mindenre volt időnk… Együtt lenni szeretteinkkel, olyan élményeket gyűjteni, amikben év közben nem lenne lehetőségünk, jókat enni és inni, és főként átgondolni az elmúlt 365 napot és megtervezni az újabb év kihívásait. 

Nem történt ez másként velem sem, mert a rengeteg pozitív benyomás mellett gasztro életem főbb állomásait is felidéztem. Arra jutottam, hogy ez az egyik legtökéletesebb formája a feltöltődésnek, hiszen már az ókorban is a lakomák köré csoportosultak a főbb események. Mára már nyilván ez átalakult, de gondoljunk csak bele… Életünk legfontosabb eseményein mindig jókat eszünk és iszunk… Így hát az egyik fogadalmam idénre, hogy gasztro pillanataimat minél többetekkel megosztom és ha személyesen nem is velem, de barátaitokkal és családtagjaitokkal ti is könnyedén élvezhetitek a csodás pillanatokat. 

Január az a hónapja az évnek, amit sokan nem szeretnek, hiszen az idő zord, hideg van és ráadásul a régi mondás is teret nyer, hogy minden kezdet nehéz… Ezt egy jó pohár pálinka könnyebbé teszi, főleg, ha az ember tudja, mit is iszik és a nemes, hungaricumnak is nevezett ital történetét is ismeri az ember. Történetem nekem is több van, szomorúság, de humor és boldogság is köthető a pálinkához. Pálinkát ittunk az érettségi banketten, nagymamám búcsúztatásakor, a főiskolai bulikban, leánybúcsú közbeni hajnali elhajlásokkor és egyszerűen az élvezet kedvéért szinte bármikor, de biztosan akadnak olyanok is, akik a Magna Cum Laude Pálinka dalára éjszakákat át mulattak...:-)

Tudtad, hogy a magyar pálinka szó a 17. századi megjelenésétől kezdve 2004-ig az égetett szesz általános elnevezése volt és hogy a szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik? A 14. században pedig Erzsébet kirányné rozmaringgal lepárolt borszesszel kezelte a köszvényét… Népszerűségét az is bizonyítja, hogy számos néven van köztudatban - ákovita, célzóvíz, fütyülős, kerítésszaggató, papramorgó, szíverősítő, nerángass, stb. Még védőszentje (Szent Miklós) és világnapja is van :-) (december 6.). 

Számos nemzetnél találhatunk párlatokat, de a magyar pálinkának nincs párja, és külföldi barátaink rajongva kóstolják... A legjobb magyar pálinkák világhírűek és igazi Locavore módon készülnek, de a konyhában is előszeretettel használjuk, legyen az akár a kecskeméti lángoló tejespite vagy pálinkában pácolt pisztráng… 

Készült egy lista is az 5 csillagos, vagyis a legjobb minősítésű pálinkákról, melyek közé tartozik a teljesség igénye nélkül az 1 Csepp Pálinka Prémium Piros Veltelini szőlőpálinkája, Bolyhos Pálinkafőzde Ágyas kajszibarack pálinkája, Buti Pálinkafőzde és Pálinkaház Galagonyapálinkája, Etesi Pálinkafőzde Öregetesi palóc pálinka - fekete szederpálinkája, Prekop Pálinkamanufaktúra Bio erdei som pálinkája és Schiszler Pálinka Madárberkenye pálinkája. Ha szeretnél erről többet megtudni, akkor itt utána tudsz nézni… http://www.agrarszektor.hu/bor-italok/egyeb/kiderult_ezek_ma_a_legjobb_magyar_palinkak.3819.html oldalon

Szóval, ha csak fázol, ha hazai ízekre vágysz, ha szíverősítőre van szükséged vagy egyszerűen csak a barátaiddal innál egy jót, a pálinka kítűnő választás. 

Locavore… határon innen…

Az év vége a nagy találkozások ideje, legalábbis nekem ebben az évben. A régen félbeszakadt kapcsolati szálakat újra szőttük, nemcsak az ezer éve nem látott barátokkal, de a kollégákkal is,  csodás pillanatokat és régi emlékeket felidézve. 

Így volt szerencsém eljutni olyan különleges helyekre is, ahol a gasztronómia iránti szenvedélyem újra felszínre tört. 

A karácsonyi időszak alatti legizgalmasabb találkozásaimat és élményeimet megosztom Önökkel  és ha igazán kedvet kaptak, tegyék ugyanezt Önök is.
A társaságban szó szót követett, míg végül a borok kerültek terítékre. Mivel nyitott vagyok az újdonságokra, és a karácsonyi menühöz még nem volt meg a tökéletes bor, így beadtam a derekam és csatlakoztam hozzájuk borkereső országjáró túrájuk egyik helyszínére. Elöljáróban csak annyit, hogy végül is megvan, amit kerestem és a választásom sem véletlenül esett a monoszlói Liszkay borokra. Családom is legalább akkora lelkesedéssel kóstolta végig a választékos borokat karácsony este, mint én.

A különleges gasztronómia lényege, hogy az igazán kiváló minőségű hozzávalókat helyi termelőktől vásároljuk! Egy chéf sem választ másképpen alapanyagokat, legyen szó az otthoni vagy akár az étterme konyhájáról. Egy ünnepi menü összeállításánál több mindenre kell odafigyelni  -  ki is lesz a vendégünk, mitől válik unikummá az általunk kínált étel, vagy hogy koronázhatja meg a sikert az általunk elkészített étkek tálalása. De az igazi főszerep a menühöz választott italoké.

Nagy szerencsénk van, hogy a hazai borok széles skálájából válogathatunk. Nem vagyok nagy borszakértő, és azt hiszem, nem vagyok egyedül abban a kérdésben sem, hogy általában a személyes élmények vagy egy baráti ajánlás alapján választok pincészetet, legyen az a villányi vagy akár a balatoni régió.  

A személyes benyomások mindig hangsúlyosabbak, hiszen minden egyes korttyal felidézem  az első találkozás pillanatait és ez az emlékezés örömmel tölt el.

Legutóbbi, ilyen örömteli élményem egy kisebb baráti összejövetelen esett meg velem.

Az élmények magukért beszélnek... alig 1 órás a távolság Budapesttől -  a lélegzetelállító környezet, a borok zamata és a házigazda által felidézett családi történetek, a borok „nagybetűs” illata, és végül a borász – sokoldalúságát bizonyítva -  lágy zongoraszólója tette tökéletessé az élményt, a pillanatot, melynek köszönhetően az ünneppé avanzsált együttlét még tökéletesebb lett. Locavore filozófiámnak is eleget tettem, hiszen alig több, mint 100 km-re sikerült mindez.