Az év vége a nagy találkozások ideje, legalábbis nekem ebben az évben. A régen félbeszakadt kapcsolati szálakat újra szőttük, nemcsak az ezer éve nem látott barátokkal, de a kollégákkal is, csodás pillanatokat és régi emlékeket felidézve.
Így volt szerencsém eljutni olyan különleges helyekre is, ahol a gasztronómia iránti szenvedélyem újra felszínre tört.
A karácsonyi időszak alatti legizgalmasabb találkozásaimat és élményeimet megosztom Önökkel és ha igazán kedvet kaptak, tegyék ugyanezt Önök is.
A társaságban szó szót követett, míg végül a borok kerültek terítékre. Mivel nyitott vagyok az újdonságokra, és a karácsonyi menühöz még nem volt meg a tökéletes bor, így beadtam a derekam és csatlakoztam hozzájuk borkereső országjáró túrájuk egyik helyszínére. Elöljáróban csak annyit, hogy végül is megvan, amit kerestem és a választásom sem véletlenül esett a monoszlói Liszkay borokra. Családom is legalább akkora lelkesedéssel kóstolta végig a választékos borokat karácsony este, mint én.
A különleges gasztronómia lényege, hogy az igazán kiváló minőségű hozzávalókat helyi termelőktől vásároljuk! Egy chéf sem választ másképpen alapanyagokat, legyen szó az otthoni vagy akár az étterme konyhájáról. Egy ünnepi menü összeállításánál több mindenre kell odafigyelni - ki is lesz a vendégünk, mitől válik unikummá az általunk kínált étel, vagy hogy koronázhatja meg a sikert az általunk elkészített étkek tálalása. De az igazi főszerep a menühöz választott italoké.
Nagy szerencsénk van, hogy a hazai borok széles skálájából válogathatunk. Nem vagyok nagy borszakértő, és azt hiszem, nem vagyok egyedül abban a kérdésben sem, hogy általában a személyes élmények vagy egy baráti ajánlás alapján választok pincészetet, legyen az a villányi vagy akár a balatoni régió.
A személyes benyomások mindig hangsúlyosabbak, hiszen minden egyes korttyal felidézem az első találkozás pillanatait és ez az emlékezés örömmel tölt el.
Legutóbbi, ilyen örömteli élményem egy kisebb baráti összejövetelen esett meg velem.
Az élmények magukért beszélnek... alig 1 órás a távolság Budapesttől - a lélegzetelállító környezet, a borok zamata és a házigazda által felidézett családi történetek, a borok „nagybetűs” illata, és végül a borász – sokoldalúságát bizonyítva - lágy zongoraszólója tette tökéletessé az élményt, a pillanatot, melynek köszönhetően az ünneppé avanzsált együttlét még tökéletesebb lett. Locavore filozófiámnak is eleget tettem, hiszen alig több, mint 100 km-re sikerült mindez.
